Letöltés

Tanulói élménybeszámoló a Demokráciajátékról

2013 őszén lehetőségünk nyílt arra, hogy betekintést nyerjünk a politikusok, az országunk vezetőinek a munkásságába. Ebben az évben a mobiltelefon használatának az előnyei és hátrányai mellett kellett állást foglalnunk. Mivel a mi korosztályunk már minden nap használja készülékét, egyszerű volt a témához hozzászólni. A mi pártunk, életkor korlátozással, az iskolai mobiltelefon-használat mellett állt. Minden párt a maga sajátos stílusával és felkészültségével különböző volt, viszont az érvek mellett való kiállás az összes pártnál hasonló volt. Teljes mértékében átélhettük a politikusok szerepét, ez megnyilvánult a szavazásban, a frakcióülésben, illetve a sajtókonferencián. Ebben a csapatban jó élmény volt dolgozni, mert mindenki annyira vehette ki a saját részét, amennyire akarta. A csoportmunka mellett a tanári segítség, kiegészítés hasznos volt mindannyiunk számára.

Kényelmesen éreztem magam a szerepemben, mert nagyon sok segítséget kaptam a bizottsági ülés során, ezért nem éreztem magam feszélyezve, mert mindig tudtam, hogy mi következik, nem értek meglepetések. Sikerült jó szerepet választanom és utólag sem választanék más szerepet, mert a bizottsági elnöki szerep volt az, ami a legközelebb állt hozzám, a többi szerepben, nem igazán tudtam volna elképzelni magam. El tudnám képzelni magam 10 év múlva ugyanebben a pozícióban, mert nagyon jól éreztem magam, nagyon tetszett a választott szerepem.

Véleményem szerint a pártunk teljes mértékben belefolyt a vitába, hasznosan és megfontoltan szóltunk hozzá a témához. Más csapatnak azt tudnám ajánlani, hogy amit kigondoltak és elhatároztak, ne engedjék, hogy más pártok beleszóljanak. Ha újra kellene jelentkezni szívesen, elvállalnám, mert nem mindenki vehet részt ekkora élményben, hogy egy délelőttre az ország vezetője lehessen. Bár én politikusként nem fogok tevékenykedni a jövőben, de egy-két csoporttársam új oldalát, a párt melletti kemény és határozott kiállását megismerve elképzelhető, hogy találkozom velük a jövőben, mint országunk politikusai.

Véleményem szerint, a vezérszónoki szerep volt a legizgalmasabb, hiszen ő az ülésteremben szólalhatott fel mindenki előtt és mondhatta el a pártja álláspontját. A nap folyamán változott a politikusokkal szembeni megítélésem, hiszen bebizonyosodott, hogy ez a hivatás mennynyire összetett és, hogy egy törvényjavaslat elfogadása mennyire bonyolult és hosszú procedúra. Véleményem szerint nem látják magukat az állampolgárok szemszögéből a politikusok, hiszen hivatásukból kifolyólag sok olyan dolgot megtehetnek, amit egy átlagos állampolgár nem tehet meg. Véleményem szerint, felnőtt koromban tudom majd kívülről szemlélni a saját munkámat, ami nagyon hasznos is, mert így az ember tudja magát külső szemlélőként is értékelni magát, ami nagyon fontos, hiszen ez alapján tudunk akár javítani hozzáállásunkon és munkánk minősségén. Egy politikus is ugyanígy készülhet, érezhet egy törvényjavaslat benyújtásánál, mint mi most a Demokráciajáték során, hiszen mindig felmerülhet olyan kérdés, amit egy politikus szívügyének érez és ettől a vita akár indulatossá válhat. Ha felnőttként képviselőként dolgoznék, akkor is a pártom és képviselőtársaim eszményeihez hűen ragaszkodnék, álláspontunk mindennél előrébb való lenne, egyéni véleményemet a frakcióüléseken említeném meg. Ha más véleményem lenne, akkor is a pártom mellett szavaznék muszáj, lenne kívül helyezkednem az álláspontomon a pártom győzelméért. A jövőben tudnám hasznosítani az itt szerzett tapasztalataimat, mert megtanultam, hogy hogyan kell vitatkozni és kiállni a magam és társaim igazáért.

Véleményem szerint a törvényjavaslat nem teljesen oldaná meg a problémát, hiszen vannak még olyan pontok, amelyek nem teljesen letisztázottak és sok helyen képtelenség lenne bevezetni ezt a törvényt, hiszem az ország egyes részein nem teljesen egyforma a gazdasági helyzet. A játék tanulsága az, hogy az embernek mindig ki kell állni az igazáért, mert így nagyon sok mindent elérhet.

Ezúton szeretnék megköszönni két felkészítő tanárunknak, Dr. Vásár Szilvia tanárnőnek és Csongrádi Tamás tanár úrnak, hogy idejüket nem sajnálva segítettek a felkészülésben és elkísértek minket a Parlamentbe.

A 13. B osztály részt vevő tanulói – Bíró Viktória összegzése

Képes összefoglaló

Iskolánk újra indította az idei tanévben az érettségire épülő OKJ-s szakképzéseket. Az 5434202 számú logisztikai ügyintéző képzésre 32 diák jelentkezett. A nagy népszerűségnek valószínűleg az az oka, hogy a logisztika, mint vállalati tevékenység, egyre nagyobb jelentőségű a cégek életében, valamint, hogy a környéken sok logisztikai szolgáltató cég telepedett le, ez könnyebbé teszi a munkaerőpiaci elhelyezkedésüket.

A képzés fontos része a rengeteg elméleti tudás megszerzése mellett a gyakorlati munkahelyek látogatása. Ezekkel a legfőbb célunk, hogy a diákok láthassák, hogy amit elméletben megtanulnak, az hogyan is néz ki a gyakorlatban. Nem mindegy, hogy csak elmesélni tudja, mi a különbség például a homlokvillás emelőtargonca meg a komissiózótargonca között, vagy fel is ismeri őket.

Mivel az utóbbi öt évben a TISZK égisze alatt zajlott a környéken a logisztikai ügyintéző képzés, előtte pedig a Comenius program keretében külföldre tudtuk küldeni a diákjainkat szakmai gyakorlatokra, az iskola tulajdonképpen az összes kapcsolatát elveszítette már a gyakorlati munkahelyekkel. Ezért rám várt az a nemes feladat, mint a logisztikusok osztályfőnökére (és a legtöbb szakmai tárgyat tanítóra), hogy megszervezzem a szükséges látogatásokat.

Elsőként az ismerősöket, leginkább volt diákjaimat próbáltam megkörnyékezni, szívességet kérvén tőlük. Így jutottunk el szeptember 11-én a Marosi KFT-hez, amely cég drótfonatok gyártásával foglalkozik és a Csepel Művek területén található. Pár fővel dolgozó üzemről van szó, amely egy régi üzemcsarnokban működik, épp bővítés alatt álló raktárhelyiségekkel. Rendkívül készségesen fogadtak bennünket, Serbán Emese kalauzolt végig minket, megmutatta a beérkező alapanyagokat, elmondta, melyik milyen vastagságú, milyen jellemzőkkel bír, miből mi lesz. A kedvünkért beindították a csibeháló készítő gépet is, ami hexagonális rajzolatú hálót sző a vékony drótból. Ezután a raktár következett, ahol megnézhettük a különböző késztermékeket, hogy hogyan csomagolják őket, láthattunk saját gyártású termékeket és olyanokat is, amelyeket csak forgalmaznak. a kerítéselemektől a méhésztálcákig nagyon sok mindennel foglalkoznak.

A cégeknél belül a gyártó/tárolótérben természetesen tilos fényképezni, ezért azt a gyakorlatot alakítottuk ki, hogy a külső homlokzat vagy a látható logó alatt lefotóztam a csapatot (ez egyben létszámellenőrzés is!), ezeket a képeket osztom itt meg.

A második látogatásunkra szeptember 18-án került sor, akkor a Trans-Pack Logisztika KFT-nél tett látogatásunkra (http://trans-pack.hu/). Itt Sólyom Péter, iskolánk volt diákja, jelenleg a Trans-pack logisztikai igazgatója fogadott minket. Az ő szájából már elhangzottak speciális, a logisztikához kapcsolódó szakkifejezések, mint „cross-docking" raktár, gyűjtőfuvar, kamionméretek, eur-paletta, stb. Volt, aminél már bólogattak is a diákjaim, legalábbis hallották már ezeket a szavakat tőlem. Megtudtuk, mi a különbség használhatóság szempontjából a gázos és az akkumulátoros targoncák között, megnézhettük, hogyan „száguldoznak" velük az emberek rakodás közben. Megtekinthettük a cég saját üzemanyagtöltő állomását is. Végezetül mindenki kapott egy céges tájékoztatót, amiben összefoglalták számunkra a legfontosabb tevékenységeiket, szolgáltatásaikat.

A harmadik látogatási napunk szeptember 25-e volt, ezt Wágner Dánielnek (logisztikai ügyintéző képzésen részt vevő diákunk) köszönhetjük, aki taksonyi és megkérte a cégnél dolgozó édesapját, hogy engedélyeztessen nekünk egy látogatást a KUKA Robotics-nál (http://www.kuka-robotics.com/hungary/hu/). Az indulásnál volt egy kis izgalom, mert a sárga busz hamarabb jött, mint amire mi számítottunk, de később kiderült, hogy van egy későbbi is, amivel azok jöttek, akik lekésték az elsőt.

A taksonyi községházánál Dani várt bennünket és elkalauzolt a cég telephelyére. Ott is nagyon kedvesen fogadtak bennünket, Malackó Marietta, a cég marketingese és Tomana István logisztikai vezető kalauzolt bennünket. Először egy általános tájékoztatót kaptunk a cégről, amiből megtudhattuk, hogy a cég neve a két „"K" betűs vezetéknevű első tulajdonos nevéből, illetve városuk (Augsburg) kezdőbetűiből áll össze. Megismerkedtünk a dolgozók ruháinak jelentéstartalmával, a kaizen filozófia gyakorlati fontosságával illetve a padlózaton alkalmazott jelzésekkel.

Tomana úr végigvezetett bennünket a cég teljes területén, a gyártósortól az ellenőrzésen keresztül a csomagolásig majd a raktárig, rendkívül sok érdekes dolgot láttunk, tapasztaltunk. Megtudhattuk, mi az SWP- csomagolás, láttuk a felújításra váró robotokat, kiderítettük, mik azok a kis mosolygós (vagy szomorú) szmájlik az egyes munkaterületeknél. A hazaútnál kissé kellemetlen meglepetésként ért bennünket, hogy lekéstük a tervezett buszt, ezért egy órácskát várakoznunk kellett a megállóban, de megérte, hiszen sok új információval, ismerettel lettünk gazdagabbak.

Látogatásunk a Schenker-nél

október 04-én (Kanász Gyula beszámolója)

Utunk a BILK logisztikai központba vezetett, ahol a Schenker bejáratánál Papp Zsuzsanna fogadta csapatunkat, és egy rögtönzött kiselőadás keretében a cég történetéről hallhattunk beszámolót.

Később átsétáltunk a főépülethez, ahol a Regionális Igazgatósági Iroda előtti lépcsőn Dinesz Attila beszélt hozzánk, és elmesélte, hogy hogyan is működik ez a logisztika, milyen sok beszállítójuk van, és hogy saját képzéseket is folytatnak a céghez jelentkező fiatal logisztikai ügyintézőknek.

Miután az igazgató úr végére ért a tájékoztatójának, továbbhaladtunk a raktárépületek felé. A raktárban egy raktáros vezető mutatta meg nekünk a logisztika fortélyait. Láttunk kamionba ki- és berakodást, raktározást országok szerint és persze komissiózást is.

Utána áthaladtunk a szomszédos veszélyes áru raktárba. Itt kísérőnk elmagyarázta, hogy milyen veszélyességi szabályok alapján tárolnak veszélyes árukat. Volt szó UN-számokról, meg olyan csomagolóanyagokról, amelyek nem lépnek reakcióba az adott áruval.

Végül az utolsó hely, amit megnéztünk, a főraktár volt. Itt ámult-bámult csoportunk a hatalmas állványok láttán. Az itt tartott előadás keretében a fiatal hölgy elmondta, hogy hogyan is működik egy ilyen raktár, milyen munkák zajlanak benne, stb.. Felhívta figyelmünket a számokra a raktár falán, amelyek az egyes főbb városok rakodási számát volt hivatott jelezni.

Látogatásunk végén, a Schenker bejáratánál, összegeztük a látottakat azzal a két hölggyel, akik fogadtak minket. Mindenki sok tapasztalattal gazdagodott. A két hölgy a cég nevében egy kis szuvenírrel kedveskedett osztályunknak, és mondták, hogy ha szeretnénk jelentkezni gyakornoknak a cégükhöz, szívesen látnak minket.

Búcsúzkodás után elhagytuk a Schenkert és hazaindultunk.

Látogatásunk a Waberer's-nél

október 11-én ( Kanász Gyula beszámolója)

Úti célunk ismét a BILK logisztikai központ volt. Egy 10 perces séta után elértük a „H" épületet, ahol szeretettel fogadtak minket. A cég szállítmányozási igazgatója, Görgényi András úr fogadott minket, aki a „H" épületért volt felelős, és a HR menedzser Schlägl Ágota.

Egy rövid bevezető ismeretterjesztés után bevezettek minket a „H" épületbe. Itt is magasba nyúló állványok fogadtak bennünket és persze indukciós targoncák.

Miután végignéztük a „H" épületet és memorizáltuk azokat a tevékenységeket, amelyek egy ilyen raktárban zajlanak, továbbhaladtunk a „K" épületbe, ami nagyjából egy 15 perces sétát vett igénybe. Ez a raktár jóval tágasabb volt, mint a „H"épület. Az idevezető úton láttunk konténer-átrakó gépet, amely a vasúti kocsikról emelte le a konténereket mágnes segítségével.

Bevezettek minket a raktárba, ahol még magasabb állványok voltak, nagyjából 20m-esek. Ezután mutattak nekünk egy azonosító műszert, ami a „legbecsesebb" tárgy a raktárban, mert nagyon értékes. 500. 000 Ft-ra becsülték az árát. Elmagyarázták a funkcióit, hogy miket mutat meg az adott áruról pl.: a mennyiséget, a cikkszámot, raktári számot, stb.. Vezetőnk felhívta figyelmünket az állványokon elhelyezett kamerákra is, amelyek a lopás megelőzésére szolgálnak, mert az egyesével csomagolt termékeket könnyebb ellopni, ezért tettek kamerákat az állványokra.

Végül a csomagoló részleget néztük meg, ahol a termékek csomagolása, felcímkézése és vonalkóddal való ellátása folyt. Nagyon összetett munkafolyamatot láttunk, ami nagy odafigyelést igényel.

A „K" épület előtt búcsúztunk el vezetőinktől és megköszöntük, hogy bepillanthatunk a Waberer's logisztikai folyamatainak körforgásába.